palacsint weblapja

Néhány önéletrajzos gondolat, leginkább szoftverfejlesztői pozíciókra kihegyezve, de nagy része más állásokra is igaz lehet:

• Nyugodtan lehet több önéletrajzod. Célszerű egy hosszabb master példányt tartani, és kihúzni belőle az adott álláshoz nem annyira lényeges dolgokat, és ezt a szűrt változatot elküldeni. Másolatot ments belőle magadnak is, ha behívnak, akkor tudd, hogy mit osztottál meg velük, ne az interjún kelljen egyeztetni, hogy mi is van a saját CV-dben, és mi nincs.
• Ha mondjuk Java fejlesztőnek jelentkezel, és még sosem dolgoztál Java-s projekten, akkor is célszerű, ha szerepel valahol a java substring a dokumentumban. Lehet az bármilyen hobbi projekt, önálló labor, egyetemi tantárgy stb. kapcsán, de legalább látszódjon belőle, hogy kicsit is érdekel a téma.
• Szoftverfejlesztői állásnál fontosabb, hogy mi a hobbiprojekted, mint az, hogy melyik multinál mennyi árut töltöttél fel a fősuli előtti nyarakon.
• Monotonitástűrés nem feltétlenül előny. Nem lenne jobb inkább automatizálni a monoton dolgokat?
• A legfontosabb, hogy mit csináltál, mit bíztak rád, miért feleltél, mit értél el az eddig munkahelyeiden. Ez mindenképp derüljön ki a dokumentumból.
• Az ötven oldalas, PDF-ben elküldött, baromi lassan renderelődő bemutató anyagtól lehetőleg külön legyen a CV, mert nincs ennyi időm. Bocs.
• Ne küldd el többször ugyanarra a hirdetésre a pályázatod, eléggé komolytalanná tesz. Inkább kérdezz rá a korábbira, ha nem kapsz választ. Ha szükséges, akkor vezess nyilvántartást, vagy legalább keress rá az elküldött leveleid között küldés előtt.
• Nem számíts mindig villámgyors válaszra. Ha egy cég új kollégát keres, akkor az általában azért van, mert sok a munka a meglévő emberek számára. Vagy a jövőben várhatóan sok lesz, de leginkább már most is sok. Ha a sok munka mellé még bejön a toborzás is feladatként, akkor ügyesen kell egyensúlyozni az ügyfélnek végzett munka és a felvételiztetés között. Nem nagy csoda, ha ilyenkor inkább az ügyfél kerül előtérbe, hiszen ő fizet, ő generálja az új pozíciót is. Másrészt ha fel is veszik az új munkatársat, a betanulási idő miatt csak később fogja tudni átvenni a meglévő feladatokat, valamint addig is csökkenteni a meglévő emberek hatékonyságát.
• A mondatvégi írásjelek és vesszők elé nem kell szóköz . Eléggé zavaró , valamint nyelvtanilag is helytelen .
• Derüljön ki, hogy befejezted-e az egyetemet, főiskolát. Ha nem, akkor legyen nyilvánvaló, hogy mikorra várható. Ha nincs beleírva, akkor az ember a legrosszabbra gondol.
• Nem különösebben lényeges, de azért vicces, amikor nem tudja az ember, hogy nő vagy férfi áll-e a CV mögött. Angol önéletrajz esetén vajon milyen sorrendben írta a családi és utónevét az illető? Ha összetéveszthető neved van, akkor érdemes kiemelni a családnevet.
• A vicces e-mail címek még mindig kerülendők. Akkor is, ha angolul vannak.
• Fénykép, pontos lakcím, születési hely és időpont nagyrészt felesleges. Van ezeknek bármilyen jelentősége, kellene, hogy befolyásoljanak bármit is? E-mail cím és telefonszám elég. Egy amerikaival beszélgetve szóba került, hogy ők a főiskola, egyetem és a korábbi munkahelyek kezdésének és befejezésének évszámát sem tüntetik fel az önéletrajzukban, csak annyit, hogy hány évet és hónapot tanultak, illetve dolgoztak az adott helyen. Aki akar ebből is találgathat a jelölt korára, de amúgy nem kellene, hogy jelentősége legyen ezeknek az adatoknak, csak tudja ellátni a munkakört az illető.
• A fájl neve ne CV.pdf legyen, valamint a megnyitott ablak címsorában is szerepeljen a neved.

Levlistán feltett kérdések végén viszonylag gyakran előfordul: „A választ légyszi magánba küldjétek, mert nem vagyok fent a listán.” A levlistán ugyan nincs arány, de nagyon hasonló a szituáció a bittorrenthez vagy bármilyen közösséghez. Illik feltölteni, illetve adni is, nem csak letölteni, elvenni. És itt nem kell hozzá sávszélesség sem.

A Linuxos levlisták illemtanában van egy erre vonatkozó pont: „A listán folyó támogató tevékenység publikus. Ezért nem helyes a lista tárgyához tartozó kérdésben magán e-mailben kérni a választ, mivel előfordulhat, hogy más is éppen kíváncsi rá.”

Vagyis az ilyen kérdező csak magának kéri az információt, és pont azzal a közösséggel nem akarja megosztani, akitől azt kéri. Nem túl kedves.

A másik kedvenc szituációm az, amikor az archívumból kerül elő egy levél, amelyikben egy épp nálam is felmerült probléma megoldása felől érdeklődnek. A megoldás azonban már nincs az archív levelek között, mert az csak magánba ment. Elég frusztráló tud lenni. Ha szerencsénk van, még elérhető az eredeti kérdező, és talán meg is van neki a megoldás, de erre ismét csak várni kell, és ki tudja egyáltalán válaszol-e.

Ugyanilyen frusztráló a témát lezáró levél egy „megoldva” kijelentéssel, de a megoldáshoz szükséges információk nélkül. Ha a kérdező saját maga jött rá, akkor is illene megírnia az archívum kedvéért. Akkor is, ha teljesen magától értetődő a megoldás. („kihúzódott a tápkábel”)

Az ilyen önző kérdezőknek pedig nem szívesen segítek. Ahogy az egyik listán tömören megfogalmazta valaki: „Listán nem vagyok fent => csak kérek, de nem adok soha...”