1. Bevezetés

„Aki az információtól elszigetelődik igen gyorsan szinte magatehetetlenné válik a mindennapok forgatagában, de legalábbis groteszk figura válik belőle.” ([1])

Az internet terjedésével egyre több információ található meg a hálózaton, a divatos kifejezéssel élve: „egy kattintásra” az embertől. A kifejezés egyszerűséget sugall, ami a faliújságokhoz és papír alapú közlönyökhöz hasonlítva meg is állja a helyét, azonban a helyzet még közel sem ideális.

Az információ szétszórtan hever a neten és „nem jön házhoz”: a minket érdeklő hírekről való értesüléshez általában aktívan részt kell vennünk egy folyamatban, amely többnyire a számunkra fontos illetve érdekes híreket tartalmazó weblapok meglátogatásával kezdődik, majd az oldal tartalmában az újdonságok keresésével folytatódik, végül az új információk feldolgozásával zárul. A folyamat utolsó lépése a legfontosabb, azonban ez a lépés opcionális: ha nem frissült legutóbbi látogatásunk óta a weblap, akkor szinte feleslegesen tettük meg az első két lépést is. Ha nem szeretnénk felesleges meglátogatni az oldalt, akkor ritkábban kell próbálkozunk, ez viszont azt eredményezheti, hogy későn értesülünk az újdonságokról.

Ha sok weblapot szeretnénk szemmel tartani, elérkezhetünk egy olyan ponthoz, ahol ez már gépi segítség nélkül a mindennapok meglehetősen kényelmetlen, időrabló tevékenységévé válik. Ezt már sokan felismerték, jelenleg az RSS és Atom szabványok ([2], [3]) nyújtják erre a legelterjedtebb megoldást. A hírek házhoz mennek, az említett RSS illetve Atom formátumban a weblapok tulajdonosai közzéteszik a lap legfrissebb híreit, vagyok azok kivonatát. Ezt a felhasználó kliensprogramja rendszeresen, meghatározott időközönként letölti és értesíti őt az újdonságokról, valamint elérhetővé teszi a korábban beérkezett híreket is, jelölve az új, olvasott és nem olvasott elemeket.

Az újdonságokról való értesítés egy másik módját a hírlevelek jelentik. Az oldalak egy része tartalmaz ugyan heti-havi rendszerességű hírlevelet, de ezek csak utólag tájékoztatnak, nem a megjelenés pillanatában küldik az értesítést. További hátrány, hogy ez az értesítés a legtöbb esetben ömlesztett, egy levél több tíz hírt is tartalmazhat. Ha nincs módunk egyszerre minden hírt feldolgozni, akkor külső eszközökhöz (vagy a memóriánkhoz) kell fordulnunk, hogy valamilyen módon el tudjuk különíteni az olvasott és a nem elolvasott információkat egymástól. Az RSS olvasók ennél fejlettebbek, segítségükkel egyesével kezelhetőek a hírek.

Sajnos nem minden weboldal jár ennyire a felhasználók kedvében, nem találhatunk minden weblapon ún. RSS/Atom csatornát. Dolgozatomban ezen weboldalak figyelemmel kísérésére, az időrabló manuális folyamat elkerülésére próbálok megoldást mutatni, hatékonyabbá téve az aktuális hírek beszerzését, bemutatva, illetve kiegészítve a ma létező módszereket.

Tartalom átvétel