A Java EE alkalmazások fejlesztésének egyik hátulütője, hogy viszonylag sokáig tart amíg a fejlesztő képes működés közben is megtekinteni a kódját. Jellemzően az alkalmazásszerverre történő telepítés (deploy) a lassú művelet, amit minden kódbeli módosítás után meg kell tenni. Rosszabb esetben percekig is tarthat, mire kipróbálható egy-egy módosítás hatása, és ha esetlegesen újra nem a várt működést tapasztaljuk, kezdhetjük elölről az egészet. Nem hatékony, ha a programozó a tényleges kódolás többszörösét kénytelen várakozással tölteni. A telepítés után a webes felület végigjárása szintén időrabló tevékenység lehet.
A fejlesztés gyorsításához gépi segítséggel célszerű az alkalmazás egyes részeit tesztelni. A fejlesztési sebesség növekedésén kívül további előnyökkel is jár, ha vannak jó unit- és funkcionális tesztjeink: bátrabban módosítjuk a kódot, biztonságosabban lehet a nagyobb szerkezeti változásokat megtenni, hiszen a tesztek sikertelensége mindenképp figyelmezteti a programozót, ha új hibákat visz be a rendszerbe ([36]). Ideális esetben ezek a hibák szinte rögtön kiderülnek, így nem napokkal‑hetekkel később kell felidézni egy korábbi változtatás emlékeit, frissen, azon nyomban lehet javítani a hibát.
A program teszteléséhez három keretrendszert használtam (a manuális tesztelés mellett), ezek ismertetése olvasható a következőkben. Széles körű, publikus szolgáltatásként való tesztelésre sajnos nem volt módom.
Legutóbbi hozzászólások
9 év 12 hét
10 év 1 hét
10 év 5 hét
10 év 23 hét
11 év 25 hét
11 év 31 hét
11 év 31 hét
11 év 32 hét
11 év 42 hét
12 év 12 hét