Tiszta kód angol-magyar szótár

Kigyűjtött magyarított kifejezések és angol megfelelőik a Clean code c. könyv magyar kiadásából. Avagy: Kiskapu-angol szótár. Azért, hogy legalább egy találatot dobjanak mindegyikre a keresők. Persze vannak benne teljesen elfogadott fordítások, de olyanok is, amitől falnak tudnék menni. Az oldalszámok a címben is említett Tiszta kód című könyv magyar fordítására vonatkoznak.

1. fejezet, Tiszta kód

  • wading - gázolás (3. oldal)
  • hash map - kivonattábla (Google 3 találat) (12. oldal)

2. fejezet, Beszédes nevek

  • edition environment - szerkesztőkörnyezet (30. oldal)
  • solution domain - megoldástartomány (31. oldal)

4. fejezet, Megjegyzések

  • The Stepdown Rule - Leszálló szabály (44. oldal)
  • „To include the setups and teardowns” - „A beállítások és lebontások beágyazásához ...” - ahol a setups a jUnit setUp(), a teardowns pedig a tearDown() metódusára utal, amiket újabban @Before és @After annotációkkal jelölünk. Kitaláltad volna? (44. oldal)
  • different level of abstraction - más elvonatkoztatási szint (48. oldal)
  • Dependency Magnet - függőségmágnes (56. oldal)
  • Open/closed principle - Zárt nyíltság elve (Google 0 találat, de szerencsére a tárgymutatóban szerepel, illetve némelyik használatánál a lábjegyzetben is.) (57. oldal)

5. fejezet, Formázás

  • reporter listener - jelentéskészítő figyelőosztály (93. oldal)
  • protected variable - védett változó (94. oldal)
  • timeout, time-out - időkorlát (104. oldal)
  • socket - csatoló (104. oldal)
  • heuristic - szabály (Talán inkább irányelvnek vagy ökölszabálynak kellett volna fordítani.) (114. oldal)

6. fejezet, Objektumok és adatszerkezetek

  • bean - babszem (Használja ezt valaki?) (117. oldal)
  • Active record - Aktív rekord (118. oldal)

7. fejezet, Hibakezelés

  • stacktrace - veremlenyomat (124. oldal)
  • wrapping - burkolás (126. oldal)
  • Special case pattern - Különleges eset minta (127. oldal)

8. fejezet, Határok

  • learning test - tanulóteszt (134. oldal)
  • [program] capability - lehetőség (137. oldal)
  • adapter - átalakító (Mint tervezési minta.) (138. oldal)
  • seam - varrat (139. oldal)
  • boundary test - határteszt (139. oldal)

9. fejezet, Egységtesztek

  • production code - üzemi kód (144. oldal)
  • assert - megerősítésre váró állítás (151. oldal)

10. fejezet, Osztályok

  • release - leszállítják (Elég szerencsétlen választás.) (159. oldal)
  • subselect - részkijelölés (Allekérdezés inkább? Google „részkijelölés sql” 1 találat) (169. oldal)
  • container - alkalmazástároló (160. oldal)
  • scope - hatókör (168. oldal)
  • cohesion - összetartás (A kohézió szóval mi a baj? A kohéziós erő szókapcsolat is elég elterjedt.)
  • dependency inversion principle, DIP - Függőség megfordításának elve (173. oldal)

11. fejezet, Rendszerek

  • TEST DOUBLE - tesztdublőr (xUnit tesztnév, Meszaros könyv) (177. oldal)
  • mock object - álcaobjektum (177. oldal)
  • dependency injection - függőség-befecskendezés (179. oldal)
  • Dependency injection container - függőség-befecskendező tároló (180. oldal)
  • software system - programrendszer (Azért vicces, hogy a szoftver szót is kerülik.) (181. oldal)
  • entity bean - egyedbabszem (Google 0 találat) (181. oldal)
  • using a particular DBMS versus flat files - […] „lapos” fájlok. (183. oldal)
  • persistence - maradandóság (183. oldal)
  • noninvasively - nem beavatkozó módon (184. oldal)
  • annotation - jegyzet (Annotáció esetleg? A falat kaparom...) (188. oldal)
  • system architecture - rendszerszerkezet (Grr...) (191. oldal)
  • architecture - szerkezet (193. oldal)
  • invasive - beavatkozó (Nem túl találó...) (193. oldal)

13. fejezet, Párhuzamosság

  • servlet (Miért nem szervlet?) (204. oldal)
  • design strategy - felépítési stratégia (206. oldal)
  • synchronization problems - összehangolási probléma (A szinkronizáció is tiltott szó lett?) (208. oldal)
  • deployment environment - telepítési környezet (209. oldal)
  • livelock – élőzár (Google 0 találat) (210. oldal)
  • „Make your threaded code pluggable.” - „Tegyük a többszálas kódokat tetszőlegesen beszúrhatóvá.” (214. oldal)
  • preemptive threading - közbeavatkozó szálvégrehajtás (215. oldal)
  • „instrument your code” - rendezzük a kódot (216. oldal)
  • test jig - tesztrosta (217. oldal)

14. fejezet, Fokozatos finomítás

  • String - karakterlánc (245. oldal)
  • marshalling behavior - vezérlőművelet (246. oldal)
  • type-case up - típuseset (Azaz if-else lánc.) (264. oldal)

15. fejezet, A JUnit belső részletei

  • geek - számítógépőrült (288. oldal)

16. fejezet, A SerialDate újratervezése

  • enum - felsoroló típus (310. oldal)

17. fejezet, Szagok és szabályok

  • flag argument - jelzőparaméter (328. oldal)
  • polymorphism - többalakú (330. oldal)
  • base class - alaposztály (331. oldal)
  • interface - felület (332. oldal)
  • opaque module - átlátszatlan modul (Átláthatatlan szerintem jobb lenne.) (338. oldal)
  • transparent - átlátszó (Átlátható?) (338. oldal)
  • selector - választóparaméter (Avagy boolean metódusparaméter.) (335. oldal)
  • import list - betöltési lista (350. oldal)

A függelék: Párhuzamosság II

  • pre-increment operator (++i) - előnövelő művelet (Google 1 találat.) (369. oldal)
  • operand stack - tényezőverem (Google 0 találat) (369. oldal)
  • thread pool - szálgyűjtő (Google 0 releváns találat.) (371. oldal)
  • future - jövőobjektum (Ezt szerencsére ők is odaírták zárójelben.) (371. oldal)
  • adapter - átalakító (Mint tervezési minta. A szintén Kiskapus GoF könyvben még Illesztő néven szerepel.) (374. oldal)
  • resource pool - erőforrásgyűjtő (382. oldal)
  • process storage - folyamattároló (382. oldal)
  • pool of database connections - gyűjtő az adatbázis-kapcsolatok számára (382. oldal)
  • master repository - mestertároló (382. oldal)
  • process database - folyamattároló adatbázis (382. oldal)
  • process message - folyamatüzenet (394. oldal)

Hozzászólások

A fene tudja, szerintem nem

A fene tudja, szerintem nem lenne rossz kiadás elött kiadni tesztolvasásra ezeket az informatikai szakkönyveket informatikusoknak, hogy mennyire érthetö. Néhány példány áráért cserébe korrekt, szakmai kritikát kapna a kiadó, amiket javítva jobb és minöségibb lehetne a kiadvány.

Arról nem is beszélve, hogy ha egy könyv eleve egy ilyen szük réteget céloz meg, akkor fontos lehet a vásárlói elégedettség. Nem hiszem, hogy az ilyen és ehhez hasonló könyvek vásárolt példányszáma vetekszik bármely regényével.

Úgy hiszem, hogy a kiadó és az olvasó közös érdeke a kommunikáció. Én azt látom, hogy egy olvasó részéröl megtörtént az elsö lépés, azonban a kiadó arrogánsan és összességében elutasítóan válaszolt a felvetésekre.
Noha ez egy blog, ez nem feltétlen jogosít fel bárkit arra, hogy úgy fogalmazzon, ahogyan azt a kiadó nevében író illetö tette. Egy ilyen esetben az elsö reakciónak a "Köszönjük" szónak kellene lennie, és utána egy udvarias hangvételü egyeztetésnek a kiadó részéröl.

Köszönjük!

" Egy ilyen esetben az elsö reakciónak a "Köszönjük" szónak kellene lennie..."

Mulatságos, de pontosan ez volt az első szó (lásd lejjebb). :-)
És szerintem az egyeztetés is megvolt. Itt a blogon.

Kiskapu kiadás előtti átnézés ötlet

Sziasztok!

Szy Gyuri vagyok, a Kiskapu tulajdonosa. Egy ideje visszavettem a kiadó vezetését és látom, hogy az a régi feszültség, ami annó, még a Linuxvilág idejében is volt (hja, nem is kicsi!), továbbra is fennáll.

Először is köszönöm, hogy egyáltalán foglalkoztok ezzel a kérdéssel, mert szerintem nagyon fontos. Olyan ez, mint a szőnyegszövés: rengeteg mintát lehet belőle kihozni, és csak a végén derül ki, hogy az embereknek tetszik-e majd, "hazaviszik-e a szobájukba".

A lényeg, hogy részben átszerveztem a kiadó működését és pont ezeket a kapcsolatokat keresem én is a szakma felé. Sok olyan könyvötlet van, ami számomra, számunkra ismeretlen területről szól, így sokszor tényleg csak tapogatózunk. Ráadásul az új területek ismerői általában komoly önátlépést kell megtegyenek, hogy egy "trendi" új technológia nevét magyarul használják. Az olyan hétköznapi.

A másik nagy feszültséget az okozta, amikor az általatok írt (elnézést, hogy ismeretlenül és engedély nélkül tegezőben írok; valahogy nekem ez sokkal közvetlenebb) "átolvasás" kapcsán keresek szakembereket, olyan számokat mondanak, hogy leesek a székről. Megértem őket, hiszen egy jó szakember vaskos kupac pénzeket kérhet el egy szakmai munkáért. A könyvkiadás viszont nagyon vékonyka manapság -- van olyan könyvünk, ami a megjelenése utáni évben összesen három-négyszáz példányban fogy el. És sajnos kevés ellenpélda van jelenleg.

Tehát itt és most (is) engedjétek meg, hogy leírjam, hogy nagyon nagy örömmel veszem, ha van kedvetek, időtök, energiátok ezekbe a nyelvi kérdésekbe-vitákba bekapcsolódni, sőt, én magam is keresem, hogy egy-egy könyv, téma kapcsán hogyan tudnék hathatós segítséget kérni.

Tervezem, hogy a kiadó oldalán indítanék egy listát a hamarosan megjelenő könyvekről, és aki a témában szívesen hozzászólna a magyarítás-honosítás témákhoz, nagy örömmel bevonnánk. Addig is, akár itt, akár magánban is, vagy akár a facebookon, vagy akárhol örömmel várom az ötleteket, kapcsolatfelvételeket!

Köszönöm!
Szy Gyuri

Minden szakma magyarul beszél?

Kedves Büki András!

Először is szeretném leszögezni, hogy a vállalt küldetés szép és nemes, de annyiban egyetértek palacsinttal, hogy nem feltétlenül kellene mindent a végletekig magyarítani.

Valóban, azokban a szakmákban, ahol a módszertanok régen kialakultak, és nem változtak nagyon gyorsan, volt idő, hogy kialakuljanak és elfogadottá váljanak a megfelelő magyar szakkifejezések, sőt, a fiatalabbak már nem is nagyon ismerik a régi, idegen szakszavakat, gondolok itt a tolómérő (subler) szavunkra, de van erre is ellenpélda, pl. a colstok, ami helyett tudtommal máig nincs elfogadott, jó magyar szó (mérőléc?).

De azokban a szakmákban, ahol napi követelmény a legfrissebb eredmények és hírek követése, ott a jó szakembernek kötelessége a forrásnyelvi kifejezések ismerete. Ha felnő a következő generáció, aki magyar iskolákban magyar könyvekből magyar szakkifejezéseket tanul, és nem ismeri az eredeti kifejezéseket, az sajnos nagyon hamar lemarad, és a tudása értéktelenné válik, vagy sokat fog szenvedni, míg megtanulja a szakmája nemzetközi nyelvezetét, és fel tud zárkózni az élvonalhoz.
Vagy választja a másik utat, és nem magyarul fogja a szakmája nagy részét megtanulni, hanem idegen nyelven.

Nem minden szakmában erőltetik egyébként a mindent magyarítást, hiszen a villamosmérnökök tranzisztort használnak, impedanciát számolnak, induktivitást mérnek, oszcilloszkóppal dolgoznak. Persze a jól sikerült magyar kifejezések előbb-utóbb ott is meghonosodnak, hiszen NYÁK lemezt használunk PCB helyett, és ellenállást mérünk, nem rezisztenciát, de továbbra sem Laplace-átalakítást végzünk Laplace-transzformáció helyett. Legyen egy hibrid kifejezés is: integrált áramköröket is tervezünk. A szakkönyvekben ugyanígy keverik a magyar és a befogadott idegen kifejezéseket. Ha pedig keletkezik egy új kifejezés, azt addig az eredeti nevén használják (legfeljebb megmagyarázzák, hogy mit jelent), míg nincs rá elfogadott magyar kifejezés. Ami lehet, hogy nem is lesz, mert mire lenne, addigra esetleg elavul a téma, és a szakma elfelejti.
Talán azért lehet mindez, mert a villamosmérnöki szakma a szakmabelieké, és aki ebben a szakmában érvényesülni akar, annak muszáj ismernie az idegen kifejezéseket, mert a cikkek nagy részét senki nem fordítja le, mire pedig könyv lesz valamiből, amit le is fordítanak magyarra, addig a világ megint elment mellettünk. Aki meg nem szakmabeli, annak meg olyan mindegy, hogy magyarul vagy angolul nem érti, hogy miről van szó (lásd fentebb a tolómérő, hányan tudják, hogy mi az és hogy néz ki? pedig magyar szó). Az informatikához meg jó szokásunk szerint mindenki ért (vagy legalábbis azt hiszi magáról).

Szerintem az informatikában is valami hasonló kompromisszum lenne egészséges. Legyenek persze magyar kifejezések, különösen az elterjedtebb fogalmakra, de ne irtózzunk egy-egy rövid, frappáns idegen kifejezés honosításától. A kőkemény szakmai kifejezések pedig, amiket egy kezdő érdeklődő vagy kívülálló semmilyen nyelven nem fog megérteni, azok nem baj, ha eleinte eredeti nyelven maradnak. A sorsuk ugyanúgy az lesz, mint az eddigieké:
1. Lesz rá szép magyar kifejezés, amit elfogad a szakma: osztály, merevlemez, stb.
2. Magyar írásmóddal meghonosodik az eredeti kifejezés: bájt, fájl, szoftver, stb.
3. Mire lehetne rá magyar kifejezés, addigra elavul és elfelejtik, erre most nem is tudok példát, elfelejtettem ;-)

Szóval szakembereknek szaknyelven, ha szabad kérni, az egyelőre nem elfogadott fordítási kísérleteknél pedig kérnénk jelezni az eredeti kifejezést lábjegyzetben vagy zárójelben. Ez utóbbi esetben pedig majd az idő eldönti, hogy maradhat-e. Különben tényleg az lesz, hogy szakkönyveket angolul fognak olvasni, mert úgy legalább a szakemberek megértik, a többieknek meg így is-úgy is mindegy.

:-)

Bámulatos.

Kétszer is végigolvastam ezt a hozzászólást és tényleg csak csodálkozni tudok. Akár én is írhattam volna. Mindenben egyetértünk, mégis az egész diskurzus olyan, mintha vitatkoznánk. De miről is?...

Egyébként ahogy azt már többször, több helyen leírtam, az angol kifejezések mindenütt szerepelnek a fordításokban, ahol annak jelentősége van. Szóval ez pipa.

Meg a többi is.

Kedves Kiadó!

Nem egészen értem a felháborodását. Egyrészről én is belenéztem a könyvbe, és elképesztő az az erőltetett magyarítás, ami benne van. Hihetetlen nehéz felfogni a mondanivalót, úgy hogy egy "ismeretlen nyelven" íródott. Még jó, hogy a programkódokban szereplő idegen szavak nem lettek lefordítva. Másrészről Palacsint hozzáállása teljesen normális volt, és látszik, hogy nem csak becsmérelni akarta a könyvet, hanem tisztességesen végigolvasva kigyűjtötte a számára problémás dolgokat.

Meg lehet próbálni a kocka - magyarul nem tudó - IT-sek agyát átmosni, de szerintem ez reménytelen, és max arra lenne jó, hogy aki ezeket a magyar kifejezéseket használja, képtelen legyen kommunikálni külföldi (de akár itthoni) kollégáikkal. Saját IT cégemnél, ha egy leendő fejlesztő azt mondaná, hogy "függőség-befecskendezést használnék ebben az esetben", jót röhögnék rajta, és elküldeném rövid úton.

Én abszolút megértem, hogy milyen nagy munka egy ilyen fordítás elkészítése, és tisztelem is ezért azokat, akik ezt véghezvitték, de ha felesleges, akkor minek??? Amúgy kíváncsi lennék a fordító véleményére is. Elég sok esetben nem az ő hibája az ilyen baklövés, csak kikényszerítik tőle.

Először ezzel a problémával a GoF féle Design Patterns című könyv magyar fordításánál találkoztam. Egy-két résznél könnyesre röhögtem magam. Szórakoztató irodalomnak nagyszerű! (Például: "Singleton-Egyke" - ez teljesen kész). Igen hamar be is kellett szerezni az eredetit. Akkor még azt hittem, hogy ez csak valami elszigetelt jelenség, és nem lesz folytatása. Sajna tévedtem. Ezért is bátorkodtam most reflektálni a bejegyzésekre.

Gondolom a könyvkiadás nem piaci alapokon működik. Az, hogy hányan veszik meg, nem lényeg. Gondolom az sem fontos, hogy a vásárlók mit mondnak...

Elnézést kérek az IT társadalom nevében is a felháborodásért, és sok sikert kívánok a további kiadásokhoz!

Leendő programozóknak meg javaslom: tanuljanak meg angolul!!!

Csak nézek

Sajnálom, hogy a http://szotar.kiskapu.hu érdeklődés hiányában kimúlt pedig még a Linuxvilág is cikkezett róla.

Addig is a Kiskapu fordítói nyugodtan használhatják a http://hun.proz.com/kudoz/english_to_hungarian/it_information_technology/ -t, ahol már nagyobb a forgalom és minden szón elrágódnak egy kicsit.

Palacsinta-angol szótárat akarunk! Most, azonnal! :-)

Kedves Miklós!

Köszönjük. Egy kérésem lenne. Ha már úgyis annyit fáradt azzal a szótárral, megtenné,
hogy minden kifogásolt angol kifejezés mellé odaírja, hogy Ön szerint mi a helyes magyar
fordítása?

Jelenleg ugyanis csak annyi derül ki belőle, hogy a Kiskapu mennyire hülye, hogy
ilyeneket fordít, az viszont nem látszik, hogy Ön mennyire okos. Vagy ez úgy van, hogy
aki tud blogolni, annak nincs szüksége további bizonyítékra, csak annak, aki könyvet ad
ki? Mert ha igen, rögtön pályát módosítok. Leszek én is blogger, fikkantok egyet jobbra,
kettőt balra, oszt jónapot.

Üdvüzlettel

Büki András
kiadóvezető

> [palacsint@palacsint.hu - H 2010. jún. 21 20:07:28]:
>
>
> Tisztelt Cím!
>
> Az általam talált hibák a Tiszta kód fordításában, eredetijében:
> http://palacsint.hu/blog/20100620/tiszta-kod-hibajegyzek
> Meg egy-két bejegyzéssel odébb van egy kritika és egy \"szótár\" is.
>
> üdvözlettel,
> Karakó Miklós
>
>
>

Magyarításokról

Kedves András!

Úgy látom célba értem a szótárral :-). Elöljáróban: nem fizet valami jól a blogolás.

A bejegyzésnek nem célja, hogy kiderüljön mennyire okos vagyok vagy sem. Két célja volt: kis fricska, kritika a kiadónak; segítség a többi olvasónak.

Kezdem az utóbbival, az a rövidebb lesz: Ha jól emlékszem, az Open/Close principle-ön húztam fel magam először, akkor jött az ötlet. A könyvben sikerült egy olyan említést találnom, ahol nem volt odaírva zárójelben az angol megfelelő, Google meg nem talált semmit. Jó, akkor próbáljuk meg visszafordítani. Nagyon nem volt triviális, hogy a „zárt nyíltság elve” hogyan is van angolul... Aztán később megtaláltam a tárgymutatóban is, meg két másik helyen a könyvben, ahol zárójelben fel van tüntetve az angol megfelelő, de akkor már késő volt. Másnak talán hasznos lehet. Ennyit a segítségről.

A kritikáról: Igaz, nem mindennapi a gyűjtés, de azért jóval konkrétabb és tényszerűbb, mint egy félmondatos beszólás, hogy „Szerintem túlságosan sokat magyarítanak.” és hasonlók. Most itt van, hogy miért gondolom így, mi az, ami zavar.

Akár lehet javító szándékúnak is venni, hogy „no, ezeket nem kellene lefordítani legközelebb”, nem kellene rögtön támadásként értékelni. Szerintem még belefér a jogos kritikába.

Saját szótárt nyilván nem fogok írni, bár néhol írtam javaslatokat a bejegyzések mellé. Fordító sem szeretnék lenni. Kicsit durvábban: attól hogy felismerem a záptojást, még nem biztos, hogy tudnom kellene tojni.

Az az érv, hogy akkor olvasson mindenki angolul túlzás, ugyanúgy ahogy az is, hogy minden második szó érhetetlen. Nyilván érdemes valamilyen kompromisszumot kötni, és a lefordíthatatlan kifejezéseket meghagyni angolul. Remélem azon vitatkozunk, hogy hol van ez a határ. Ahogy én látom, a kiadó szerint inkább „magyarabbra”, szerintem inkább az angol felé.

Szeretek magyarul szakkönyveket olvasni, de ha egyszer nincs magyar megfelelője egy szónak, kifejezésnek, akkor rá kell tudni. Ez van. Nem muszáj mindenáron kierőszakolni valami magyar „megfelelőt”. A kísérletezés is zavaró, főleg nyomtatott könyv esetén.

A bejegyzés elején is szerepel, hogy „vannak benne teljesen elfogadott fordítások”, egy másik részük meg tényleg irritáló. Mondom ezt én, mint az olvasó. Ott van például az annotáció. Jegyzetnek lett fordítva. Sose jutna eszembe róla. A Hatékony Javában még annotációként szerepel. Itt miért nem volt úgy jó?

Vagy az egyedbabszem. Entity bean és kész. Ez még viszonylag egyszerűen kitalálható, ha az ember hallott előtte EJB-kről. Ha nem, akkor nagyon szenvedni fog, ha meg akarja fejteni a rejtvényt. Másrészt ez az entity bean sem mai dolog már. Ha eddig nem terjedt el semennyire az egyedbabszem, akkor ezután sem fog. Maximum kidobja a blogomat rá a kereső. Van így értelme a magyarításnak?

Nyugodtan végigmehetünk a többi szón is, és néhol fogom is mondani, hogy ez jó így, találó, még akár akkor is, ha nem ad rá találatot a Google. De a synchronization legyen már szinkronizáció, a servlet szervlet, az architecture meg architektúra.

Szóval ne akarjunk mindent lefordítani. Valamelyes kapcsolódó témában Imre Gábor által szerkesztett Java EE könyv egész szimpatikus a nyelvezetét illetően. (Már amennyire emlékszem, elég régen olvastam.) Ott vannak entity bean-ek, entitások, menedzselt bean-ek. Belefér, és érhető. Szerintem.

Nemrég egy Rejtő-könyv is kezembe került. Ott is találtam francia szavakat. Semmi baj nem volt velük.

Ha tényleg érdeklődnek az olvasók véleménye iránt, akkor dobjanak fel egy-két szakmai levlistára egy kérdőívet az Önök által választott fordításokkal, kommentelhetően, köztük azzal az opcióval, hogy „inkább maradjon az angol kifejezés”, „használjuk a magyar írásmód szerinti alakot”, illetve lehessen új fordítást is javasolni.

üdv,
palacsint

ui.: palacsint, a végén „a” nélkül. Akár lehet kisbetűvel is nyugodtan.

A végtelenbe és tovább...

Kedves palacsint!

"Úgy látom célba értem a szótárral :-)."

Az attól függ, mi volt a cél. Ha valaminek a jobbítása, akkor sajnos nem. Ahhoz kellene az a bizonyos szótár, hogy valami használható is kisüljön a dologból.

"Elöljáróban: nem fizet valami jól a blogolás.

Istenem! Szervezzek gyűjtést?

"Ha jól emlékszem, az Open/Close principle-ön húztam fel magam..."

Ha jól emlékszem, azon a sok gőgös barom informatikuson húztam föl magam, akik mindig mindent jobban tudnak mindenkinél. Tény, hogy a lista is hosszú, tehát van benne munka, meg az első ellencsapás utáni hangnem is egész tárgyilagos, de attól még nem sokban különböözik az előző 999-től, amelyekről persze Ön nem tud, én viszont már egy életre kivitatkoztam magam arról, hogy a "string" az "karakterlánc", vagy "sztring", esetleg "string", mer' ugye mi a rossebér kell mindent lefordítani.

Ha Ön a lelke mélyén nem a fent körülírt GBI kategóriába tartozna, bizonyára nem azt a címet adta volna a művének, hogy "Kiskapu-Angol szótár".

Remélem képes lesz tehát nekem megbocsátani, hogy - különös tekintettel az előző 999 GBI miatt megrendült idegállapotomra - rögtön a láncfűrész felé nyúltam. És most nyesek. És nagyon élvezem. :-)

"Saját szótárt nyilván nem fogok írni..."

Ember! Akkor minek az egész? Minek a muskátli, ha babám nem hallja?! Mit kezdjek én azzal, hogy egy blogger kigyűjtötte azokat a fordításokat, amiket eddig is használtunk, és amikkel elégedetlen?

"Nyugodtan végigmehetünk a többi szón is, és néhol fogom is mondani, hogy ez jó így, találó, még akár akkor is, ha nem ad rá találatot a Google."

Bocs, de akkor most lesz szótár, vagy nem?

Az ugye megvan, hogy a Google csak arra ad találatot, ami már létezik. Ha meg a szakkifejezéseket nem fordítjuk le, akkor nem létezik fordításuk. Valahol el kell kezdeni a folyamatot, különben cseszhetjük a Google bölcsességét.

"Nemrég egy Rejtő-könyv is kezembe került. Ott is találtam francia szavakat. Semmi baj nem volt velük.

Ááááááá! Ez nagyon gyenge volt. Ha egy informatikai szakkönyvben minden szakkifejezést meghagynánk angolul, a fele angolul lenne. Milyen lenne Rejtő félig franciául?

"Ha tényleg érdeklődnek az olvasók véleménye iránt, akkor dobjanak fel egy-két szakmai levlistára...

Ja, érdeklődünk. Sőt, lelkesek vagyunk! Ezért volt az, hogy létezett egy szotar.kiskapu.hu nevű webhely, ahol lehetett fordításokat javasolni meg megvitatni. A kutyát nem érdekelte, 2006-ban bezártuk.

Egyébként ez a javaslat esetemben tényleg olyan, mintha egy alkoholistát küldenének terápiás munkára csaposnak egy bárba.

Üdv

The Little Gatekeeper

Még egyszer...

Leírom még egyszer: „[...] ha egyszer nincs magyar megfelelője egy szónak, kifejezésnek, akkor rá kell tudni. Ez van. Nem muszáj mindenáron kierőszakolni valami magyar megfelelőt.” Nyugodtan meg lehetne hagyni angolul bizonyos szavakat. Nem mindet, de többet, mint a mostani gyakorlat. Ez az én véleményem. Odaírhatom minden szó mellé még egyszer ugyanazt, vagy ugyanazt kiejtés szerint leírva, például, hogy a stacktrace legyen stacktrace. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez megtörtént, és lépjünk túl ezen a palacsint-féle szótáron, ha lehet.

Azt majd olvasók eldöntik, hogy ki a GBI és ki nem. Vitatkozhatunk erről, de nem sok eredménye lesz. Bár ha már 999-en panaszkodtak, akkor úgy látszik mégse olyan kicsi ez a tábor, akit zavar a sok erőltetett fordítás. Az meg érdekes hozzáállás így kifelé kommunikálva, hogy ők mind GBI-k, elvégre valamennyire belőlük is él a Kiskapu.

Egyébként mi is a baj ezzel a Kiskapu-angol szótár névvel? A szotar.kiskapu.hu-t hogyan hívták?

A szotar.kiskapu.hu-t én egyébként kifejezetten hiányoltam, hiányolom. Az elmúlt évek folyamán többször is szükségem lett volna rá. Ezek szerint nem véletlenül nem sikerült megtalálnom.

„[...] én viszont már egy életre kivitatkoztam magam arról, hogy a "string" az "karakterlánc", vagy "sztring", esetleg "string" [...]” – Nem is rossz téma egy blognak.

„Ha egy informatikai szakkönyvben minden szakkifejezést meghagynánk angolul, a fele angolul lenne.”

Ha jól látom, 78 szó van a listában. Kíváncsian várom az adatokat, hogy ez a 78 szó hányszor fordul elő a könyvben, és ezek összege a könyv teljes szószámának hány százalékát teszi ki. Az elektronikus változat úgyis ott van a kiadónál, abból ez viszonylag kis munkával kideríthető.

„Mit kezdjek én azzal, hogy egy blogger kigyűjtötte azokat a fordításokat, amiket eddig is használtunk, és amikkel elégedetlen?” – Használják ezentúl az angol szót.

Az annotációs és az egyedbabszemes kérdés függőben maradt.

üdv,
palacsint

Rá?

Bocsánat, de már másodszor látom leírva, ezért kénytelen vagyok rákérdezni: mi az, hogy "rá kell tudni"? Mit jelent ez a kifejezés? Soha életemben nem hallottam még ezt a fordulatot.

GBI témakör: Ezt a rövidítést Büki András magánember találta ki itt helyben, nem a Kiskapu Kiadó. Mert a kiadóvezető is ember, és nála is elszakad néha a cérna. Nálam elszakadt. Attól a sok faszkalaptól, aki minden különösebb gondolkodás nélkül javaslatokkal áll elő, azt is hőbörögve, fikázva. Bocsi, ez van. Ettől még nem tilos megvenni a Kiskapu könyveit.

A szotar.kiskapu.hu-t szotar.kiskapu.hu-nak hívták. A Kiskapu-Angol szótár mint kifejezés pedig implicit módon lekicsinylő, lesajnáló jellegű. Ez a baj vele.

"Használják ezentúl az angol szót."

Na, erre a mentalitásra találtam ki a GBI-t. Fentebb pontosan leírtam, hogy ez miért lehetetlen, illetve értelmetlen, és miért volna teljesen káros a magyar szaknyelvre. De persze értem, hogy ha az embert a saját blogján kezdik el kioktatni valamelyik bölcsnek hitt gondolatával kapcsolatban, akkor nehéz fölfogni még az ilyen egyszerű dolgokat is. Csináljunk úgy, mintha nem értenénk a választ, hátha nem veszik észre.

Bölcsnek hitt gondolat

„bölcsnek hitt gondolat” – Azért álljunk meg. Egy blogról van szó, ami nem nyilatkozott pozitívan a kiskapus fordítások egy részéről. Korábban azt hiszem leírtam, hogy zavaróak, nehezítik a megértést. Ezt éreztem a könyv olvasása közben. Ha a feje tetejére áll a világ, ez akkor sem fog megváltozni, hiszen egy múltbeli eseményről van szó. Én akkor így éreztem. Igen, szubjektív is ráadásul. Lehet inzultálni a másikat emiatt, de sokat nem segít, a korábban történteken pedig biztosan nem változtat. Maximum levezethető valamennyi abból a frusztrációból, amit az okoz, hogy már jó páran hangot adtak ugyanezen élményüknek. Ez a láncfűrészelés nem vezet túl messzire.

Azon viszont érdemes lenne eltöprengeni, hogy vajon miért zavar ennyi ember a túlzott magyarítás. Lehet, hogy nem tudnak, nem látnak valamit, ami mi igen? Akkor a weblapra vele, nyugodtan elférne ott egy FAQ az okokról, hogy az „így fordítunk mi” miért is így van. Egyszer kellene leírni, és el lehetne küldeni 999 embernek. E nélkül viszont csak a kiadó önkényes hobbijának tűnik a dolog, és a mezei olvasó joggal gondolhatja azt, hogy ezek csak szívatni akarják a nagyérdeműt.

Még az is lehet, hogy a FAQ elolvasása után legközelebb már máshogy éli meg a következő könyvben felbukkanó sok ismeretlen magyar fogalmat. Ezen okok megmagyarázására viszont az eddigiekben nem láttam sok erőfeszítést a kommentjeidben. Az, hogy a „könyv fele angol lenne” nyilvánvalóan túlzás, és a kérdésemre sem érkezett válasz (eddig, a következő kommentre is reagálok mindjárt). Ha nincs válasz, nehéz érteni.

Bocsánat, valóban velem lehet a baj, úgyhogy kérnék egy kis segítséget. Miért is káros az angol szavak használata? Idézet is megteszi.

Rá kell tudni ~ el kell fogadni a megváltozhatatlant.

A többire később válaszolok.

Magyarnak lenni...

Az angol szavak használatával röviden az a baj, hogy nem fejleszti a magyar nyelvet, ha nem találunk nekik fordítást. Ha megfigyeled, minden szaktarületnek megvannak a maga szakszavai, éspedig magyarul, nem németül, nem angolul.

A számítástechnika attól különleges, hogy nagyaságrendekkel gyorsabban fejlődik, mint bármi más. Így míg az építészetben száz év is eltelik, mire keletkezik 100 új kifejezés, addig az informatikában ugyanez az idő talán egy-két év lehet. Ha ezeket nem fordítjuk le, csak szépen magyarul ragozva betesszük őket a könyvekbe (ami önmagában is ritka hülyén fog kinézni), akkor tíz év múlva az infós szakkönyvek harmada-fele angolul lesz. Most tehát megszámolhatom neked, hogy a szépséges szótáradban levő szavak hányszor fordulnak elő a magyar könyvben, és bizonyára ki is fog jönni valami kis szám, de ha ezt így folytatjuk, akkor a végén ott állunk megfürödve.

Na, akkor most ezeregyedszer is leírtam ezt, aztán kezdesz vele, amit akarsz. Ami engem illet, még egy hétig vezetem ezt a kiadót, tehát ha netán lenne még valami fontos kérdésed, gyorsan elő vele, különben sose tudod meg a választ.

Ja, és még valami. Ha hiszed, ha nem, a magyarítások egy része nekem se tetszik. De ez már egy másik történet. Fentebb csak az elvet írtam le, amiért védem a magyar kifejezések használatát, már amellett persze, hogy cégvezetőként ezt amúgy is feladatomnak érzem.

Na végre!

Na végre! Ezzel kellett volna kezdeni.

Igen, ez egy hosszabb távú cél, mint az, hogy úgy végig szeretnék olvasni egy magyar könyvet, hogy azt könnyebben megértsem magyar anyanyelvűként, mint az angol eredetijét. De ettől még nem érzem jól magam kíséreli egérként, és nem csodálkozom, hogy másoknak sem tetszik. Aztán ezt ki hogyan adja ki magából...

Lehet, hogy ezek a hosszú távú célok a kiadói oldalról triviálisak, olvasóiról azonban egyáltalán nem. (Ez az, ami nyugodtan mehetne a FAQ-ba.) Elismerem, ez nem rossz érv, de ettől még nem érzem fair-nek a dolgot.

Te is azt írod, hogy a magyarítások egy része neked sem tetszik. Valószínűleg ezek azok a kifejezések, amelyek néhány év múlva ugyanolyan ismeretlenül fognak hangzani, ugyanolyan értetlenséget fognak kiváltani mint ma. A lista nagyrészt ilyenekből áll. Talán elképzelhető, hogy később továbbfejlődnek, csiszolódnak, de én erre nem sok esélyt látok, és szerintem nem éri meg a vele járó plusz erőfeszítést. Bár az ellenkezőjéről is meggyőzhető vagyok, nincsenek ilyen irányú szakismereteim.

Azt viszont tapasztalatom, hogy rettentően zavaróak az olvasás közben. Ezért mondom, hogy nem kellene túlzásba vinni. Az elfogadottak maradjanak persze, az osztály szót nem kell visszacserélni class-ra, de a kevésbé meghonosodottak alkalmazását nem kellene ennyire erőltetni. Vagy legyen mondjuk valamilyen közvélemény-kutatás arról, hogy mi az ami jó lehet, próbáljuk meg, és mi az, amit inkább halasszuk amíg elő nem kerül valami jobb. A mostani gyakorlat a kiadó monopóliumának, idegesítő hobbijának tűnik.

A hosszú távú következményekhez még azt is hozzá kell tenni, hogy aki tud angolul, az ezek miatt könnyebben választja az angol könyveket (vagy legalább ellenzi ezt a módszert), ahol aztán tényleg minden angolul van, és ami biztos jóval kevesebbet tesz hozzá a magyar szaknyelv fejlődéséhez, mint mondjuk egy kevésbé magyarított – de még magyar nyelvű – könyv.

És itt van, az ami miatt nem érzem fairnek: azokon megy a kísérletezés, akik nem, vagy kevésbé tudnak angolul, akiknek nincs meg az a választásuk, hogy az angolt olvassák.

„[...] tíz év múlva az infós szakkönyvek harmada-fele angolul lesz.”
Nem hinném, hogy ennyire vészes a helyzet. Ha úgysem fognak elterjedni a rossz fordítások, akkor nem sok értelme van nyúzni az olvasókat.

Ne feledkezzünk arról sem, hogy az egyre olcsóbb váló e-book olvasók révén sokan fogják az eddigi „nem szeretek monitorról olvasni” okok miatt a választott, könnyen elérhető magyar könyvet a még könnyebben elérhető, és könnyebben megérhető angol e-book-ra lecserélni. Megint oda a magyar szaknyelv.

„Ha megfigyeled, minden szakterületnek megvannak a maga szakszavai, éspedig magyarul, nem németül, nem angolul.” – Ilyenkor mindig az orvosok latin szavai jutnak eszembe. De majd rákérdezek pár más szakon végzett ismerősömnél, hogy feléjük mi a helyzet.

Kedves "A kiadó", kedves

Kedves "A kiadó", kedves Büki András!

Azt nem tudom hogy a Kiskapu mennyire hülye, de azt nálam (egy fejlesztő) már elérte a kényszeres minden szakszót lefordítunk valami nyakatekert magyar kifejezésre hozzáállásával, hogy inkább veszem meg angolul a könyvet, minthogy Kiskapus kiadású verzióban.

Lehet széllel szembe pisálni, de be kell látni, hogy az informatika nyelve az az angol. Minden fejlesztő ismerősöm angolul ismeri a szakkifejezéseket, és a neten is leginkább úgy lehet rájuk bármi találatot kapni. Roppant kényelmetlen úgy olvasni egy magyar nyelvű szakkönyvet, hogy minden második szónál el kell gondolkodnia az embernek, hogy ez melyik angol nyelven közismert szakmai fogalomnak a magyarítása is lehet.

Üdv.: Ize

ReIzé

Kedves Izé!

Természetesen Önt se szeretném kizárni a jóból. Csatlakozzon nyugodtan Palacsinta Kollégához és állítsanak össze együtt egy használható angol-magyar infomatikai szótárat.

Az a kijelentés, mely szerint az "informatikai nyelve az angol" természetesen ezredszer hangzik el a témával kapcsolatban, a gond csak az, hogy a gyakorlatban nem bírunk vele mit kezdeni. Ha ugyanis egyszerűen elfogadjuk igaznak, akkor teljesen fölösleges könyveket lefordítani, olvasson mindenki angolul.

Felteszem, némi elmélyült gondolkodás után Ön is képes lesz velem egyetérteni abban, hogy az a kétségtelen tény, mely szerint a Kiskpu Kiadó még mindig létezik, önmagában bizonyítja, hogy egyesek igenis szeretnek magyarul olvasni. Mármost ha ez így van, akkor mindenképpen kellene találnunk valamiféle kapcsolatot a "fordítás", a "könyvkiadás" és az "informatika nyelve a bla-bla-bla" kifejezések között.

Hogy egészen konkrét legyek: hogyan írjunk magyar szöveget úgy, hogy a szakkifejezések, meg minden más, ami egyeseknek valamiért nem tetszik az anyanyelvén, angolul maradnak. Hogy néz ki egy olyan könyv, ami félig magyarul, félig meg angolul van?

Ez itt a kérdés, kéremalássan.

(Istenem, hogy ez a blogolás mekkora királyság. Esküszöm indítok egyet én is, csak kellene valami ütős név...)

Na, sz'al emberek, az van, hogy fikázni könnyű, alkotni nehéz. Majd ha az utóbbival kapcsolatban is tudtok valamit fölmutatni, akkor jöhettek fordítónak.

Palacsinta te alszol, vagy már nyomod a szótárat?

Üdv

A Kis Kapus (csak így VB után szabadon)

(Na, ez már alakul, csak ugye az informatika nyelve az angol, tehát akkor legyen inkább The Little Gatekeeper. Bár ez kicsit olyan sznobos... Na mindegy, majd még dolgozom rajta...)

GBI

Egy kérdésem lenne: Mit rövidítesz GBI-vel?
Köszi

re:GBI

Bar nem en vagyok a megszolitott, ha jol vettem ki a kiado szereny ambar nagy tudasu kedves, empatikus es merhetetlenul ertlemes embere szavaibol (aki mindenhol csak a kiado jo hiret kelti) akkor a GBI a "gőgös barom informatikus" roviditese. Ez valoszinuleg azon meberek reszhalmaza, akikbol meg szeretne elni a kiado, de az illetok vagy nem vasaroljak meg a konyveiket, vagy ha igen nem teljesen elegedettek vele.

Két esettanulmány

Látom a GBI mint filozófiai kategória megfeküdte a gyomrodat, ezért elmesélnék két történetet (amúgy végtelen számú van), amelyek talán alkalmasak arra, hogy általuk átérezd az emberi hülyeségnek azt a fokát, ami ennek a rövidítésnek a megalkotására sarkallt.

A túlságosan rövid index esete

Kaptam egyszer egy levelet, amelyben a nyájas olvasó arról panaszkodott, hogy most vette meg az egyik könyvünket, kinyitotta hátul a tárgymutatónál (talán rák volt a csillagjegye, vagy mittomén, nekem az életben eszembe nem jutna hátulról olvasni egy könyvet), összevetette annak hosszát az eredeti angollal, és konstatálta, hogy a magyar változat három oldallal rövidebb nála. Ebből pedig ő ott helyben levonta azt a következtetést, hogy ez egy silány fordítás. Igaz ugyan, hogy a könyvből magából még egy betűt nem olvastott el (ezt ő maga szögezte le), de akkor is, mit képzelünk mi magunkról, hogy megcsonkítunk egy művet. Az szegényemnek eszébe se jutott, hogy az angol eredeti oldalszáma pont úgy jött ki, hogy nem töltötte ki az ívet, így a szokatlanul hosszú tárgymutatót minden valószínűség szerint egyszerűen térkitöltésnek szánták, nem információnak.

A túlságosan hosszú index esete

Ez veszélyesebb volt, mert nem írt, hanem telefonált. Minden különösebb bevezetés nélkül, valahol a hisztérikus sipítozás és az eszelős üvöltés közötti hangnemben azt kérdezte, hogy a Visual Basic könyvünk tárgymutatójában miért szerepel a "tigris" szó. (Há' most mégis honna az anyám álmából tudjam, hogy melyik könyvünk tárgymutatójában mi szerepel és miért. Én a kiadóvezető vagyok, nem a fedélzeti számítógép, de ezt természetesen csak gondoltam, nem így mondtam neki.) Aztán nagy nehezen kiderítettük, hogy tényleg szerepel a Vis. Basic könyvben egy tigris, mégpedig az egyik példaprogrammal kapcsolatos magyarázatban, és mivel ez a szövegnek kétségtelenül egy jellegzetes pontja, amire az ember emlékezni szokott, ezért - teljesen logikusan - bekerült az indexbe is. Talán mondanom se kell, hogy ügyfelet ezzel nem sikerült meggyőzni. Követelte vissza a pénzét. Visszaadtuk.

És ezt a sort a végtelenségig lehetne folytatni bármely témával kapcsolatban. A magyar szaknyelv azóta probléma, amióta egyáltalán van, a Linuxvilágban az egyiknek az fájt, hogy sok benne a fejlesztéssel kapcsolatos tartalom, a másiknak meg az, hogy kevés, és így tovább.

És igen, igazad van. Arra vagyunk kárhoztatva, hogy az ilyenekből éljünk. Pontosabban én már nem. De a leghatározottabban az a véleményem, hogy lehetett volna ezt sokkal normálisabban is csinálni, csak a magyar társadalom még nem érte el az ehhez szükséges morális szintet. A szocializmus langymelegéből beleájult a kapitalizmusba, megtanulta, hogy ő itt a továbbiakban nem "elvtárs", hanem "vásárló" vagy "ügyfél", akinek a pénzéért mindent szabad. Ha nem tetszik a könyv, kioktatja a kiadót, akinek pedig (szerinte) annyi a dolga, hogy kussoljon, bólogasson, és keresse meg azt a kurva tigrist a tárgymutatóban.

Szerinted jól van ez így?

Tartalom átvétel