Miért nem segítek magánban?

Levlistán feltett kérdések végén viszonylag gyakran előfordul: „A választ légyszi magánba küldjétek, mert nem vagyok fent a listán.” A levlistán ugyan nincs arány, de nagyon hasonló a szituáció a bittorrenthez vagy bármilyen közösséghez. Illik feltölteni, illetve adni is, nem csak letölteni, elvenni. És itt nem kell hozzá sávszélesség sem.

A Linuxos levlisták illemtanában van egy erre vonatkozó pont: „A listán folyó támogató tevékenység publikus. Ezért nem helyes a lista tárgyához tartozó kérdésben magán e-mailben kérni a választ, mivel előfordulhat, hogy más is éppen kíváncsi rá.”

Vagyis az ilyen kérdező csak magának kéri az információt, és pont azzal a közösséggel nem akarja megosztani, akitől azt kéri. Nem túl kedves.

A másik kedvenc szituációm az, amikor az archívumból kerül elő egy levél, amelyikben egy épp nálam is felmerült probléma megoldása felől érdeklődnek. A megoldás azonban már nincs az archív levelek között, mert az csak magánba ment. Elég frusztráló tud lenni. Ha szerencsénk van, még elérhető az eredeti kérdező, és talán meg is van neki a megoldás, de erre ismét csak várni kell, és ki tudja egyáltalán válaszol-e.

Ugyanilyen frusztráló a témát lezáró levél egy „megoldva” kijelentéssel, de a megoldáshoz szükséges információk nélkül. Ha a kérdező saját maga jött rá, akkor is illene megírnia az archívum kedvéért. Akkor is, ha teljesen magától értetődő a megoldás. („kihúzódott a tápkábel”)

Az ilyen önző kérdezőknek pedig nem szívesen segítek. Ahogy az egyik listán tömören megfogalmazta valaki: „Listán nem vagyok fent => csak kérek, de nem adok soha...”

Tartalom átvétel